Közzétéve: 2024. augusztus 28., szerda

Nautique Boats: Büszkén és őszinte hálával gondolunk a Wake for Warriors szervezettel fennálló partnerségünkre. Együttműködésünk megmutatja a vízisportok életformáló erejét, miközben közösséget és bajtársi összetartozást teremt azok között, akik bátran szolgálták hazánkat. Nagyon hálásak vagyunk, hogy támogathatunk egy ilyen jelentős kezdeményezést, és szeretnénk mélyebben megismerni azt a történetet, amely a Wake for Warriorst a mai szervezetté formálta!
Mindenekelőtt köszönjük, hogy szolgáltad hazánkat!
David Deep: Köszönöm. Ahogy barátom, a Medal of Honor kitüntetettje, Kyle Carpenter mondja: „Megérdemled.”
NB: Szeretnénk többet megtudni arról, hogyan kerültél kapcsolatba a vontatott vízisportokkal, és ez hogyan vezetett a Wake for Warriors létrehozásához.
DD: Nyolcévesen tanultam meg vízisízni, de igazán az 1990-es évek közepén kaptam rá a wakeboardozásra, amikor helikopteres repülésoktatóként a floridai Whiting Field bázison szolgáltam. A barátomnak volt egy 1987-es Nautique 2001 hajója, amelyre vízzel töltött Rubbermaid tárolódobozokat tettünk pluszsúlynak. Hetente többször mentünk ki a Blackwater Riverre barátokkal és családdal, és napnyugtáig sportoltunk.
Amikor véget ért a repülőoktatói szolgálatom, kiléptem az aktív állományból, hogy légitársasági karriert kezdjek, és csatlakoztam a tengerészgyalogság tartalékos állományához. Néhány évvel később ismét szolgálatba hívtak Afganisztánba, ahol AH-1W támadóhelikoptereket vezettem az Enduring Freedom hadművelet támogatására. Nehéz volt hazatérni: egyfajta nyugtalanságot éreztem, miközben próbáltam visszailleszkedni a hétköznapi életbe.
Ahogy felidéztem a Blackwater Riveren a barátaimmal töltött napsütéses napokat, úgy döntöttem, veszek egy 1997-es Super Sport Nautique-ot. Rájöttem, hogy néhány perc a hajó mögött éppen az a terápia, amire szükségem van. A vízen töltött idő gyógyító erejének megtapasztalása indított el a Wake for Warriors megalapításának útján. Egyetlen sérült veteránnal kezdődött, aki a házamban töltötte a hétvégét; mára évente 50 eseményt tartunk 22 államban.
NB: Már 8 éve vagyunk partnerek! Mit jelent számodra a Wake for Warriors és a Nautique Boats együttműködése?
DD: A Nautique munkatársai a családommá váltak. A Nautique-kereskedésekkel és tulajdonosokkal való országos együttműködés meghatározó volt rendezvényeink sikerében. Lehetőségem nyílt csodálatos Nautique-tulajdonosokat megismerni, akik nagylelkűen adják idejüket és tudásukat küldetésünk támogatására, és együtt megváltoztathattuk néhány arra érdemes veterán életét.
NB: Örömmel látunk téged, csapatodat és a Wake for Warriors sportolóit a Nautique rendezvényein, legyen az a Nautique Wake Series, a Nautique Wakesurf Series, a Masters vagy valamelyik Nautique Regatta! Milyen hatást gyakorol az eseményeinken való részvétel a sportolókra és a szervezetetekre?
DD: Ezek az események lehetőséget adnak, hogy elmeséljük a szervezetünk történetét, de ami még fontosabb, minden résztvevő személyesen megismerheti ezeket a rendkívüli embereket. A Wake for Warriors csapat sportolóinak meneteit látni lélekemelő, és imádom nézni, ahogy a közönség biztatja őket, miközben megmutatják tudásukat a vízen. Minden sportolónknak megvan a maga története arról, hogyan küzdötte le a nehézségeket, és hogyan talált teljes életre egy súlyos sérülés után.
NB: Tudjuk, hogy zsúfolt a naptárad! Mely más Wake for Warriors eseményeket tartod különlegesebbnek, illetve melyeket várod igazán izgatottan?
DD: Minden rendezvény a maga módján egyedi, és nagyon értékelem, ahogyan csapataink vendégszeretetükkel éreztetik a veteránjainkkal, hogy szívesen látjuk őket. Különösen szeretem az alabamai–georgiai Lake Hardingnál, az otthonunkban tartott eseményeket, ahol a Team Semper Fi és az EOD Warrior Foundation veteránjait fogadjuk. Más szervezetekkel, például a National Ability Centerrel is szívesen dolgozom együtt: velük a utahi Park Cityben a vízen töltött időt hegyikerékpározással kombináljuk. Mindig nagy öröm, amikor a Nautique csapat sportolói, például Jodi Grassman eljönnek, és edzik a résztvevőinket. Veteránjainknak igazán különleges érzést jelent, hogy sűrű programjukból időt szakítanak arra, hogy megosszák velük tudásukat.
NB: Az évek során több különböző Nautique modelled volt, jelenleg pedig egy G23 Paragonod van. Mesélnél néhány kedvenc funkciódról?
DD: A Paragon kedvenc része számomra a hátsó farterület. A könnyű vízbe jutás különösen fontos, amikor gerincvelő-sérült vagy más mozgáskorlátozottsággal élő sportolóink vannak. Nem ritka, hogy fontos beszélgetések éppen azokon a hátsó üléseken zajlanak. A Nautique wakeboard és wakesurf hullámainak egyenletességét is nagyra értékelem. A beállítások és a kezelőszervek jól átgondoltak, a hajó elrendezése pedig könnyebbé és nagyon kényelmessé teszi a vízen töltött napokat.
NB: A Wake for Warriors folyamatosan terjeszkedik az Egyesült Államokban, egyre több veteránt juttatva a vízre. Hogyan kapcsolódhatnak be az emberek a szervezet munkájába vagy a helyi közösségek tevékenységébe?
DD: A www.wakeforwarriors.org ↗ weboldalunkon a veteránok megtekinthetik eseménynaptárunkat, jelentkezhetnek, és többet tudhatnak meg a programunkról. Az önkéntesek az űrlapunk kitöltésével ajánlhatnak fel segítséget a többnapos rendezvények étkezéséhez, szállásához és hajóihoz. Adományozási hivatkozás is található ott küldetésünk támogatására. Kizárólag önkéntesekből álló szervezet vagyunk, így az adományok utazásra, étkezésre, szállásra, adaptív felszerelésre és a rendezvények szükségleteire, például üzemanyagra fordíthatók.
NB: Megosztanál néhány különösen meghatározó történetet vagy pillanatot, amelynek a program során tanúja voltál?
DD: Az elmúlt 12 évben rengeteg pillanat volt hatással rám és a küldetésünket támogató csapatokra. A kialakult kapcsolatok és életre szóló barátságok mindenkire óriási hatást gyakoroltak, aki részt vett benne. Imádom minden eseményen látni az átalakulást: az első napi kézfogásoktól eljutunk az utolsó napi ölelésekig és pacsizásokig.
Nemrég egy ma már elsősegélynyújtóként dolgozó veterán vett részt egy középnyugati rendezvényünkön. Amikor az utolsó napon a program a végéhez közeledett, elmondta, hogy az esemény előtt búcsúlevelet írt, de úgy döntött, utolsó tettként eljön a Wake for Warriors hétvégére. Történetét elmesélve arról beszélt, mennyire szeretve és megbecsülve érezte magát azon a hétvégén a stáb és veterántársai körében. Mondanunk sem kell, a levelet széttépte, és ma is velünk van. Ezt a kapcsolatot ünnepeljük, és reméljük, hamarosan egy újabb rendezvényen láthatjuk őt.
NB: Előretekintve milyennek képzeled a Wake for Warriors jövőjét?
DD: A célunk olyan kapcsolat kialakítása veteránjainkkal, amely túlmutat rendezvényeink néhány napján. Együttműködünk olyan szervezetekkel, amelyek tanácsadásban, álláskeresésben és más területeken segítenek nekik, hogy a vízen és azon kívül is boldoguljanak. Több kezdeményezésen dolgozunk e partnerségek továbbépítésére, és izgatottan figyelem a fejlődésüket. Bővítjük azt a programunkat is, amelyben veteránjaink edzőként térhetnek vissza, hogy továbbadhassák az általuk átélt örömöt, és mosolyt csaljanak mások arcára.
Sok időt és erőfeszítést igényel, de ahogy Theodore Roosevelt mondta: „Az élet messze legnagyobb jutalma a lehetőség, hogy keményen dolgozhassunk olyan munkán, amelyet érdemes elvégezni.”
Ha többet szeretne tudni a Wake for Warriors programjaiban való részvételről, vagy adományozóként, szponzorként, illetve önkéntesként támogatná a Wake for Warriors szervezetet, kövesse az alábbi hivatkozásokat!
Friss cikkek
Kikötői beszélgetések 2026: Neilly Ross
Beszélgetések a stégen: Winter Garden Water Ski – Drew Ross Ski Academy
Kikötői beszélgetések: Whitney Rini
Kikötői beszélgetések: Joey Harris
Beszélgetések a stégen: Neilly Ross
Kikötői beszélgetések: Jack Travers Waterski School
Beszélgetések a stégen: Zahra Kell
Beszélgetések a stégen: Bailey Dunn
Kikötői beszélgetések: a Wake for Warriors alapítója, David Deep
A 2024-es Nautique European Wakesurf Championships összefoglalója